A második napon a ralyztanár megkeresett a suliban hogy készen van már a rajzom.Mondtam neki hogy nincs de azért ő hozott nekem példát:
Mondta azt is hogy ez a rózsa olyan mint az élet.Akkor nyílik amikor tudjuk hogy itt az idelye és akkor szárad el amikor nemszámítunk rá. És így szólt hozzám:
-Kérlek rajzold le nekem az élet rózsáját!
-Ömm.... oké???-mondom zavarodottan-Jó de milyen legyen a színe????
-Szerinted milyen az élet,melyik az élet színe??-kérdi a tanárnő.
-Talán a piros???Vagy vagy vagy aaa..... fehér??-találgattam.
-Látom nem éerted akkor segítek.
A következő pillanatban egy újjab képet húzzott elő a mappájából:
-Na és ez milyen állat???-nahát egy újjabb kérdés.
-Tigris-mondom én.
-Itt mérten találgattál??? Miért vagy olyan biztos abban hogy ez egy tigris és nem oroszlán???
-Mert ez egy tigris.Úgy néz ki mint egy tigris.Olyan a színe,formálya....-hangzott a válasz.
-De ha tigris így néz ki, akkor az élet színe az melyik szín???-kérdezte ismét tőlem a tanár.
-Akkor az élet színe az a piros.-ezuttal határozottan mondtam a választ.
A tanárnő csak mosolygott és bólintott eggyet.Mielőtt azonban elmentem volna a következő órára azt mondta nekem:
-De nehogy azt hidd hogy jót mondtál csak legalább már érted.Az élet színe hmm.. könnyű a válasz az összes szín eggyiknek se látnánk értelmét a másik nélkül.
Ezzel a mondattal el is ment órára ahogyan én is. Az osztályteremben mindenki ott volt.Én meg csak azt nézem hogy nincs hely.Pedig a multkor még volt.De hogy lehet hogy most meg nincs??Na lám meg is van a probléma az egyik fiú úgy ült le hogy az egyik széken ült a másikon meg a lába volt.Oda mentem hozzá és megszólítottam:
-Szia
-Cső-mondja ő.
-Már bocs de nem tudok leülni tőled. Kérlek vedd le a lábad a székről!-mondtam neki nyugodtan.
-Nem érdekelnek a problémájid! Ha nincs hely ülj a földre.-közölte velem lekezelően.
Ezt csak nem hagy hattam annyiban fogtam alábát és levágtam a székről.Amikor az arcomat akarta megütni az előbbi mozdulatom miatt lefogtam a kezét és a hátsó lapockájához nyomtam. Aztán elengedtem és azt mondta nekem:
-Ügyes úgy látom nem adod könnyen magad!Én Justin vagyok. Téged hogy hívnak???-kérdezte elégedetten.
-Hagyj békén! Untatsz!-idegesített az hogy csak akkor érdekeltem amikor erőszakot alkalmaztam.
-Oké ám legyen nem akarsz megismerni??? Pedig jó csajnak tűnsz.
-Elég volt!-és a következő pillanatban akkora pofont adtam neki hogy jobban pirult mint a meggy.De nem zavart, megérdemelte.
Ettől a pofontól kezdve nem szólt hozzám.De a következő szünetben mégis megszólított:
-Hé!!.. Lelyla gyere csak ide.
Odamentem és látom hogy egy csapat lány áll mögötte akik meg akarnak verni.Ekkor azt kérdezte tőlem:
-Még mindig megérdemlem???
-Igen-és kábumm...!!!...még egy pofon.
Ő meg csak elmosolyodott.Mintha nem is tudom valami puszit kapott volna.Pedig amit én adtam annak köze nem volt a puszihoz.Közöltem vele hogy száljon le rólam és haza mentem rajzolni a pályázatra.Nagyon sokat dolgoztam.Igyekeztem a legjobban rajzolni.Minden apró részletre odafigyeltem.
Ezek a rózsák az életrózsái,de ne a sárgát hanem az életet lássd bennük.